a szülinapja tök jól sikerült, bár előtte egész nap sípolva, elszorult torokkal néztem magam elé, mert nem jelentkezett, aztán terápiásan lementem futni, ami sehogy se ment, mivel még a torokfájás-nátha kombó ott figyelt, de persze előkerült, találkoztunk, késtem fél órát, és még ettől se borult ki, viszont az ajándéknak nagyon örült, tényleg. mg a másik, ami ugye volt, ami először, remélem nem kell leírnom és évek múlva is emlékezni fogok, na mindegy, szóval aranyos volt, hajnalban mentem haza, és persze megint a faszságom miatt fel az éjszakaira, egy megálló előre, visszagyalogol, beül a kocsiba.. na ez vagyok én.
szokatlan módon rögtön reggel jelentkezett, hogy milyen aranyos voltam, este ment a kis bulijába és azóta semmi. ezért írok most és ezért vagyok kicsit kiborulva, mert szemmel láthatóan remekül érezte magát, és azon kattogok, hogy ennyi volt. megtettem, ami a dolgom, (igen, ahogy betemette az arcát, hogy nem bennem van a hiba) aztán most léphetek tovább. csüt elutazunk, majd szerdán este írok neki. ja igen megadta a telefonszámát, az enyémet még nem tudja.
közben aug 20 a helyes fickóval, akit már régen kinéztem a nagyhasú ismerősei között, a szigeten megismerkedtünk és elhívott tüzijátékot nézni, ketten bebarangoltuk az egész várost, berugtunk, és jól éreztük magunkat. síel, squashol, de nem kell. na ezt kellene összerakni..
és akkor még a kisfiú, aki tök hülye, meg szépember, aki nem bírta ki, ahogy mondta, szeptemberig, és előkerült, hogy ebédeljünk, de nem volt kedvem, kvzom vele és kész. mióta a vikivel rendezte azt a kis affért, ő sokkal jobban teper, én meg már nem tudok vele mit kezdeni.
mi van még.
meg kéne keresni a sátrat, semmi kedvem elutazni, de jó, hogy elmegyünk, mert csak megkattannék tényleg.
nem tudom mit csináljak.
leginkább el kellene kezdenem dolgozni...
szokatlan módon rögtön reggel jelentkezett, hogy milyen aranyos voltam, este ment a kis bulijába és azóta semmi. ezért írok most és ezért vagyok kicsit kiborulva, mert szemmel láthatóan remekül érezte magát, és azon kattogok, hogy ennyi volt. megtettem, ami a dolgom, (igen, ahogy betemette az arcát, hogy nem bennem van a hiba) aztán most léphetek tovább. csüt elutazunk, majd szerdán este írok neki. ja igen megadta a telefonszámát, az enyémet még nem tudja.
közben aug 20 a helyes fickóval, akit már régen kinéztem a nagyhasú ismerősei között, a szigeten megismerkedtünk és elhívott tüzijátékot nézni, ketten bebarangoltuk az egész várost, berugtunk, és jól éreztük magunkat. síel, squashol, de nem kell. na ezt kellene összerakni..
és akkor még a kisfiú, aki tök hülye, meg szépember, aki nem bírta ki, ahogy mondta, szeptemberig, és előkerült, hogy ebédeljünk, de nem volt kedvem, kvzom vele és kész. mióta a vikivel rendezte azt a kis affért, ő sokkal jobban teper, én meg már nem tudok vele mit kezdeni.
mi van még.
meg kéne keresni a sátrat, semmi kedvem elutazni, de jó, hogy elmegyünk, mert csak megkattannék tényleg.
nem tudom mit csináljak.
leginkább el kellene kezdenem dolgozni...
