na jó, akkor úgy fogom fel, mint egy játék.
megtanulok lazán játszani, és örülni.
most pedig elmegyek pisilni.

igen. a melónál és szépembernél is az első bejegyzéseim a vicces és nem lehet voltak, szóval valós, hogy nem szabad görcsösen akarni. de hogy ne akarjam, amikor akarom. talán ez a fő probléma.

megint az alja, hogy ide írogatok.
semmi számottevő, épp a frontinra állok rá.
végül is nem rossz semmi, remek munka,remek lakás, remek minden csak pasi nincs.
moncsinak megszületett a kislánya, mindent kierőszakolt a szegény pasiból, az meg nem akarja ezt az egészet. nem tudom mi a jó megoldás.
vettem bérletet a csajos tornára, meg futok az Ágival egyelőre rendszeresen, meglátom, hogy meddig leszek lelkes, de nyárra megint bomba formába kell lendülnöm.
a támblos fiú miatt kezdtem el, aki mint kiderült (nem ő mondta) nős és gyereke van.
hát bazmeg valamiért mindig belefutok ezekbe.
Isten szerintem azóta egyfolytában csuklik.
anám kétszer is megoperálták, a másodiknál épp amerikából jöttünk haza, és a zürich-i repülőtéren beszéltünk, ahol azt mondta, hogy épp a műtőbe tolják. szerintem az idegeim felmondták a szolgálatot, mély levegőket vettem és mondogattam, hogy lesz ahogy lennie kell, de meg voltam győződve, hogy arra szállok le, hogy meghalt. iszonyatos érzés fent több ezer méter magasan, ahol még a nem hívő lelkem is közel érzi Istent, átélni, hogy mennyire kicsi pont is az ember, mennyire nem ura semminek. aztán persze szerencsére minden rendben volt.
nagyon szeretnék visszamenni LA-be. annyira tökéletes volt az egész út, olyan jó volt minden.
Találtam egy pályázatot, ha megpályáznám, esetleg lenne esély, hogy nyerek, az nagyon jó lenne. nagyon szeretném.
hát dióhéjban ennyi.