szpd kidobott.
aszonta megbolondul, meg belehal, meg minden és amikor majd hazajön, nem fogja bírni, még én se, és akkor inkább most.
ez az én szövegem, de ő azt hiszem komolyan gondolta.
most mindenesetre letiltottam, nehogy beszélni akarjak vele.

gondoskodtak azért, hogy ne depizzek be totál, felmentünk a kati+szabiékhoz, és akkor jó volt.
most bezöldhagymáztam, pé köcsög, holnap fánki, hétfőn meg balcsi talán az márciusékkal

ülök, zokogok és nem gondoltam, hogy még ennyire tele vagyok feldogozatlan fájdalmakkal meg sérelmekkel. valószínüleg klinikai eset vagyok, alkatilag képtelen vagyok a boldogságra. jól kibasztam magammal, egy pillanat alatt véget vetnék ennek, de nem lehet.

nem értem miért lettem erre ítélve, de úgyse tudok mást csinálni. ha tudnám, hogy minden rendben lesz, akkor meghalhatnék.

elindultam kivételesen időben, még a körmöm is kilakkoztam és akkor rájöttem, hogy nem vettem harisnyát, de gondoltam sebaj, mert majd a benzinkútnál veszek. de egy kurva kútnál se lehetett kapni, végül a mammutba viharzottam és így csak negyven percet késtem.

nem volt nagy durranás, bár megtudtam, hogy egy ügyfél már mással kefél, de ezentúl semmi érdekes nem volt, de kár lett volna kihagyni.


hiánytüneteim vannak, álmomban beszélek, vagyis motyogok.
nagyhasú sérült, de ez nem meglepő, megvette a lakását és segített cerkanyomót találni.

valami elsöprő nagy szerelmet szeretnék, meg másrészről megbízható, biztonságos, ésatöbbi
biztos, mert fáj a fejem.

az a baj, hogy amikor el kezdek unatkozni, akkor legszívesebben mindig előrángatnám, de ezt nem lenne szabad megtennem, mert gennyedék vagyok, dehát és én és én és én?

megyek ma a nagyon kreatív sznobberkodásra, valószínűleg el fogok esni a lépcsőn, amikor odavonulok átvenni a díjat. vagy röfögve fogok vihogni, amikor beszélni kellene.

nagyhasú úgy köcsög, ahogy van. de ezt már mondtam egy párszor. mindig, mielőtt ránunnék, valami űberfasza rohadék beszólást produkál, amitől visszakerül a potenciális pasik közé.
most nem beszélünk ismét.

lassan mindenkit leépítek magamról.

szpd aranyos, de már nagyon régen elment, mindjárt hazajön. szóval nem tudom mi lesz, majd csalódok.

bé eltűnt, mivel azt mondtam, hogy ne keressen többet. kérem a téteket, hogy mikor kerül elő.

azért sikerült áhromig ordibálni, egyszerűen nem értem, hogy nem birom ilyenkor a picsába kikapcsolni a telefont. az egész a szocio miatt volt, ha nem aludt volna, akkor vele beszélgetek.

totál kikékszített megint. most tippelek, mikor fog jelentkezni. szeintem a szülinapomon, vagy a névnapjá.

hát bazmeg ez kész.
az, hogy közel 10 óra alatt értünk haza, még nem lenne baj, hogy eltévedtünk, és elütöttünk egy fácánt is belefér, bár reszkettem egy jó darabig utána, de hogy itt terrorizáljon bé még most is, az már nem.

martenyica a kezemen, jöhetne a szerencse.

portoroz-ban állat volt, minden, úgy, ahogy volt.
kis gondot okozott, hogy a nagyhasút hova helyezzem a struktúrált pasi képekben, de végül is azt hiszem a megfelelő helyre került, a barátok és kihívások közé.
sok jófej ember, kivéve a vihogi, aki nekem kicsit túl sok, de azért kedves.

alant áldom mindig, aki azt mondta, hogy kérdézz, kérdezz, a legrosszabb ami történhet, hogy ugyanott maradsz. kaptam ingyenes részvételi lehetőséget a drága konferencián, csuhajja!

vasárnap elutazom a világ végére, vonattal, 11 óra. de jó is lesz. éljen a nonprofit valóság.

bé hol nyomul, hol bekattan, érdekes volt, ahogy reggel üvöltöttem vele a telefonban, az már viszont nem annyira, hogy elvesztettem a sluszkulcsom. dezorientált leeszek, ha vele beszélek.
megszoktam már azt hiszem a végleteit, inkább vihogok rajta, mint kiborulok, ez jó.

szociopszicho túl régóta nem találkoztam vele. még 4 hét.

más nincs.

három pasit nehéz egyszerre koordinálni, bár néha kifejezetten jó. egy a testnek, egy a szellemnek és egy a léleknek. wow.
de igazából most, hogy volt ez az összeröffenés az út előtt, rájöttem, hogy a nagyhasú eléggé nem gavallér, bé tényleg kezd felértékelődni, ha nem vigyázok. most bevet tényleg mindent, kíváncsi vagyok meddig tart ez nála.

tegnap a szpdvel egész fura dolgokat műveltünk, de annyira nevettem, hogy begörcsölt a szám. de láttam a talpát. is.

valamint képes voltam 5 dkg trappista sajttal felgyújtani a lakást, ez már valami. a szagra lettem figyelmes, és amikor gyanutlanul feltártam a sütő ajtaját, lángokban állt a hajdan volt sajt. egy tűzoltó is megirigyelné, ahogy eloltottam, de a szag, az nagyon durva.