egész nap emesenezek a szociopszichodandárral. keveset dolgozom, gyűlik a munkám, jaj mi lesz, holnap egész éjszaka ezt fogom gyártani. ma.

van egy szabad estém. megyek kiboxolom magamból a felgyülemlett feszkót, aztán meglátom felhívom -e atikát. bár szerintem az elbén leszek. úgyis.

most végre jól nézek ki, erre a gennyedék nagyhasú bszik jelentkezni. hát ez így már nem megy, most én is küldjek neki egy hüjeakialolvassát?

dühös vagyok.

itt meg bűz van.

hát gyennyedék csak megtorolta a tegnapot, hogy aszontam neki, hogy egy haverral csináltattam meg a mustár képet, és ma nem jelentkezett. kísértetiesen hasonlít az utóbbi bejegyzéstömeg a 13 éves korom naplóvezetésére. éljen.

eldöntöttem, költözöm.

a berkenyésre le kellett volna csapni, de túl sokáig odáztam.

attila aszonta, hogy bármikor. elgondolkoztam rajta, hogy lehet, hogy nem lennék ilyen hisztérika. és végül is tíz éve jól működött.

és még voltunk ebédelni, az legalább jó volt, bár nem tudtam magam jól érezni, állandóan fikáztam, de a végén az annabella testű barnin végre jót nevettünk.

most megint semmi sincs. barbika búcsúztatása jól sikerült, nem ittam és már itthon vagyok.

le se szar ez engem. micsinájjak

muszáj írnom, nem bírok magammal..
felhívott a drága ember, én meg ahelyett, hogy örülnék, most azon töröm az agyam, hogy biztos azért hívott, hogy én nehogy hívjam később, mert biztos valami nővel van. ezt hívják beteges viselkedésnek.
meghallgattam a lemezt, amit kaptam tőle, még az is jó, és az ajcsi, amit marcellonak küldött, de ez egy dög.
tényleg harc lesz, vagy megtanulok mosolyogva bólogatni.

béé megint írt, meg m-nek is, nem örülök. annyit írtam vissza, h szia. talán ez nem baj.

megint elememben vagyok szenvedhetek a nagyhasú miatt. remélem nem bír meglenni nélkülem majd.

állati jót fotosoppoltam, a képét, amin a neve van, ami a céges arca, átalakítottam és kurva jó lett!

kész, kivagyok, nagyhasú totál átalakít, még abba is belementem, hogy ott, akkor, amikor és ahol ő akarja. egész nap a parliban ültem, de gyorsan hazaszaladtam átöltözni, hogy dögös legyek, mire vele találkozom. mert ezzel a nagyon genyával tegnap levélcsatát vívtunk. legszivesebben bemásolnám az egészet, érzem a vesztem. aszonta legyen harc, mert mondtam, hogy a megaegom, meg a megaegója hogy lesz. persze szerinte meg kell tanulnom a persze drágám, ahogy szeretnéd szóösszetételt. bele fogok pusztulni. majd azért küzdök még. valamint továbbá az utcán megrettentem, hogy hátha előbukkan béé.
nagyhasúnak olyan ismerősei vannak, hogy igencsak össze kell raknom magam. erre kiváló hely az elbé.
holnap elutazik. vasárnap beszélünk. addig lekötözöm magam, ja meg megyek barbika lánybúcsúztatójára

és még, hogy a katona szövegét imádom!!!!!

valószínű, hogy amint el kezd kelleni valaki, onnan elszúrom.
nem baj, lesz sielés!

még egy kicsit sajnálom magam, aztán beülök a kádba.

na jó, most tényleg padló.
tegnap artikulálatlanul üvöltöttem, majd akkorát csaptam az asztalra, hogy belilult a kezem. a lelkiismeretfurdalástól nem bírtam aludni, teljesen kikészültem. egy pillanat alatt.
test még felszámolják, vagymi.
nagyhasú akkor geci, hogy még sírtam is és közben nagyon sajnáltam magam. megint arról szól, hogy ha nem úgy van, ahogy elképzeltem azt nem tudom kezelni. jól el is küldtem a fenébe. most legalább már ő se lesz. nem mintha lett volna.
nem látom a végét.
legalább vágyat már nem érzek, hogy ilyenkor bét hívjam, talán már nem vagyok érzelmi vámpír.

ma szabin voltam, nem bírtam reggel bemenni, viszont elmentem az anikóhoz fordászhoz, és nagyon jó lett a hajam.

nagyhasú jelentkezett, smsben és kb ennyi volt ami történt egész hétvégén. tes előkerült, de mivel éppen rátámadt az apeh, ezért nem volt túl rózsás kedvében.

valamint bé küldött szerelmetes smst, de nem válaszoltam rá, azért jól esett, de ennyi. kiváncsi vagyok milyen lsz, ha már mással fog kavarni..

barbika lánybúcsúztatójára készülünk, orsi feljött.

I-nek gyereke lesz, pedig nem akarja. az élet harsz.

roncsi és vinyus (boá boá) busójárni voltak.

de jó volt! mondjuk tudtam, hogy a miniszoknya-tűsarkú verzió mellett kellett volna döntenem, a farmer helyett, valamint a táskákat eltüntethettem volna a szemem alól, de sebaj. megérkeztem, vihorásztunk a csajokkal, és elfeledtette velem a nagyhasút, aki baszott válaszolni az smsemre, az öntörvényű nagyarcú. és akkor megjelent, a csajok nagyon furán csodálkoztak, szerintem tudták, vagy paranoiás lettem megint. és akkor leült és rá kellett jöjjek, hogy tetszik nekem ez a nagyhasú. kicsit későn jöttem rá, mint mindig.
micsájjaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaak?
kell nekem.

a bringás kép miatt mindenki azt hiszi, hogy valami extra tekerős csajszi vagyok, tiszta vicc, még biciklim sincs.

jól benyomtam még a vianban utána a-val, odajjött az attila, hát nem tudom. seilés lesz, és az jó.
és akkor még folytattuk a-nál, hajnalig, de nem mertem elmondani neki, hogy tetszik a nagyhasú, mert állandóan azt nyomatja, hogy havernak jó, de pasinak rettenet lenne. meg hogy az anyjával lakik, rémes.

adott két puszit, régen örültem annyira két puszinak, mint este. (nem a. , a nagyhasú!!)

telefonszám gyűjtő lettem.
csak írogatom be a lehetőségeket a telcsimbe és nem kezdek vele semmit.
csak mosolygok magam elé.

úgy szép, ha zajlik. tes eltűnt.

mégiscsak kaptam egy kártyát valcsi napra.
szerelmeset.
teljesen átázva volt a postaládában.
azért ez jó, a fene egye meg a műanyag lelkemet.

nagyhasúval sms párbajt vívtam egész nap.

holnap vezetőségi. ezekről a szavaktól eldobom magam.

még annyit kérnék, hogy mivel stixi néven kerestél rám, sose mondd el, hogy elolvastad.

köszi

végre izomlázam van. hihetetlen, hogy még vannak izmaim.

tegnap kiképzést kaptam az aknák és egyéb gyilkolóeszközök tekintetében. nem értem, hogy egy szociológus hogy állhat katonának. dandártábornok. az előbb szmájliztam megint.

komoly problémát okoz, hogy geci vagyok és letiltottam a vizilabdáról. nem tudom, tényleg az vagyok?

vészesen közeledik a szivecskés nap. rettegek, négy évvel ezelőtti bejegyzésem is erről szól, bár amig valt a képben valaki, az a valaki le se szarta ezt a jellegzetes napot.

ma rendkívül fontos voltam a civil egyztető fórumon, majd leléptem. megettem egy tábla rizses milkát, megbeszéltem a francia sielés részleteit, majd gondolkozóba estem, hogy ezt vajon kell -e nekem. csak bonyodalmakhoz vezetne..
másrészről viszont, 10 nap, francia pályák, pályaszállás, miegymás.

hú, de jó volt attilával, végre vihorásztam egész este, nem kellett okosnak lennem, mert ismer ezer éve, sőt megmutatta az elbé rejtelmeit, azóta függő lettem :)
mondjuk az egy, az pont nem válaszolt, akinek kellett volna de sok igen, és ez jó, köcsög gé ott is megjelent, hát ez mindenhol ott, elég fura.

valahogy el kellene érnem, hogy kötetlenül dolgozzak, nem birom ezt a mindennap bejárást.

jézusom, szmájlit raktam, azt hiszem vissza kell lendülnöm.

több, mint négy éve írom.. huha

na. átrakódtam. gógl akont (ekönt) lett.

szóval a temetés úgy kezdődött, hogy amikor megérkeztünk fennhangon úgy olvastam, hogy kápolna és pesszárium. Kínos hallgatás következett, majd harsány röhögés. Bori úgysem akart szomorú temetést. A második sokk akkor ért, amikor a falhoz támasztott létra mellett kis papírra kiragasztott üzenetet elolvastam, mely szerint mindenki saját felelősségére mászhat fel szeretteihez virágot locsolni. Nagyon kínos volt, ahogy elképzeltem, hogy valaki mély fájdalmában létrára mászik és ott, két emelet magasságban, az ötödik urnaszinten átadja magát a fájdalomnak. a sok sárga rózsa jó ötlet, olyanok voltunk, mint valami titkos szekta.

Nem sírtam, valahogy olyan szürreális volt az egész.

baszki, hát nem belinkelt? megmondtam, hogy ne tegye.
most megint kezdhetek valahol máshol nyafogni.

nagy, kemény és fáj. ez az orrom. basszameg.

esoes szerelem kedves volt, megyek vissza fél 10-re a csátgéza regényből filmre, amire nagyon kíváncsi vagyok.

nem értem változatlanul, hogy amikor a filmötletét, meg a prezijét meg mindent, akkor hova lett.

és akkor most valahogy mindenhonnan arra kattintok, meg hallom, hogy nem hívjam. ok, megértettem.

aphor írt, felrémlett a múlt, mi lenne, ha kimennék hozzá és odaköltöznék úgy egy hónapra.. itt hagynám ezt a szart, ami itt van. vagy inkább két hónapra.
meg is kérdezem majd tőle.
bár nem tom, m mit csinánla. ha egy hónap lenne, itt hagynám pére. be is szarna.

este szemle, végre valami jó. bár lehet, hogy azt is sikerül elrontanom. a megnyitó remek volt, sőt.
kicsit sznobberkedtem, nagyon nem lehetett, mert bét vittem magammal jobb híjján. film is tetszett.

vidám hétköznapok.
nem is tudom mióta egy olyan 5 nap, hogy minden este egyedül vagyok.

tegnap este a koktélozásról nem is írtam, azt hiszem ilyen foglalkozás kell nekem, koktélparti résztvevő. Az előadás hosszú volt és unalmas, de utána a fogadás remek. egy 5 csillagos szállodához méltó.

megvan a kiscsaj, remélem lelkes lesz és ügyes, azt hiszem kezd körvonalazódni, mit akarok bent.

nem írom le, mert úgy járok, mint g és b esete.