kerestem egy email címet és megtaláltam a levelet, amiben ez állt.

Várunk évek óta
Várjuk mindig ot
Így múlik el az élet -
Csak várjuk a nemjövot

Néha egy pillantása
Egy arcból néz reánk
De idegen szájat csókol
Ilyenkor is a szánk

Úgy hisszük százszor:
Ez végre o
Pedig csak új tévedés
Hosszú sorban a következo

És újra várunk
Nem hisszük el:
Bárki más itt lehet
O máshol él, soha nem jön el

Várunk évek óta
Várjuk mindig ot
Így múlik el az élet -
Csak várjuk a nemjövot
Csak várjuk a nemjövot.
©

príma jó kedvem lett. le is feküdtem gyorsan, hogy kellokeppen sajnálhassam magam, meg gyógyuljak, meg ilyenek.
és akkor éjszaka rámtámadt a babi, hogy azonnal el kell, hogy menünk valahova, mert ki van borulva a királyfija miatt, és baszki, hajlandó voltam felkelni és összeszedni magam, mert én ilyen jófej vagyok.
az már más kérdés hogy természetesen a marcival futottunk össze az éjszakában, aki közölte, hogy én utazó tipus vagyok, sose fogok megváltozni.

megjött a filmszemlére a kártya, egyszer nem bírják megcsinálni, hogy a katalógus is kész legyen rendes idoben. de jó lesz, már várom nagyon.

ja és még a csab lesznobozott.

nem hiszem el.
semmit se változok, kiderítettem, megkerestem, izgulok.
majd eljön az is, hogy megunom.
mindig ugyanaz.

ádám hozott egy halom idióta játékot, hogy gyógyuljak (jó, nem azért) és azzal szórakozott, hogy sorozatot készített, amint koncentrálva irányítom a havas pályán közlekedő pingvint.
a képek tanúsága szerint kilógó nyelvvel, badzsítva, bedőlve és üvöltve (jó ez nem látszik) hadakozom.
az egyik képen én vagyok chen li, a fogyatékos thaiföldi. (akinek vörös az orra és horkantva, visítva röhög, mert nem kap az orrán levegőt)

apukám kétségbeesetten hívott fel, hogy nem működik a nyomtató. felszerelkeztem a csavarhúzóval és átmentem. szétszedtem. kitisztítottam, az érintkezőket megizéltem, összeraktam és most tökéletes.
hazajöttem, ugyanazon lendülettel megszereltem a konnektort és elmentem a gumishoz megcsináltattam a defektes kereket.

azután hazajöttem és bőgni kezdtem, hogy hát baszki!
én nem vagyok pasi!

jöjjön ide valaki és vigye el a kurva autómat a szerelőhöz és csinálja meg az ilyen áramos munkákat én meg addig főzök. meg lelkendezek.

faszom az egészbe.

a dilemma komoly. megmutatta hogy kell visszaszerkeszteni az archívot, viszont akkor most fel is kellene tennem és hát izé. nem teszem.
egy álizé vagyok.
hülyepicsa.

és még, hogy én is álmodtam ilyet és szörnyű. én egyáltalán nem ébredten pihenten, hanem kerestem a fogam maradékát a számban.

mondjuk igaza van, a világ tényleg egy melrose place és ez jó is addig, amig én úgy akarom.

ja igen, nem bírtam ki.

kifelé belebotlottam a balázsba és kisebb fajta sokkot kaptam. ez a fickó, aki kétezer éve a társaság középpontja és csajok bálványa volt, most lelkendezve mesélte, hogy harmadik gyereke tyütüke 2 hónapos. kinézett vagy negyvennek és akkora tokája volt, hogy lelógott a térdéig. de azért örültem neki.

elotte chilis kakót ittam a túlképzett kockával dodekaéderrel.
megtudtam, hogy az aquafitness a pasik sportja, és csak kicsit zavart, hogy szinte semmit se hallok a náthától, lehet, hogy ezért nem tunt fel, hogy üvölt, aminek köszönhetoen lecsapott ránk isolde, rögtön azt követoen, hogy tisztáztuk, nem jó vegyülni.
bár én cseppet sem bánom, hogy ismerem, akit ismerek, és legközelebb majd jól magammal cibálom a rendes ivászatra, hogy ne higgye, hogy kívülálló maradhat.

kifejezetten érdekes látványt nyújtottam, amikor ültem a bborrisznál, körülöttem számlahegyek, rajtam a csinos rucim, okosan próbáltam nézni, és csak némileg gátolt, hogy az orromból két bazi nagy átázott zsebkendocsomó kandikált ki, mivel nátha abban a stádiumban van, amikor ömlik az orromból a víz.
szegény bborrisz zavarban is volt, csak a két orrdugót bíta nézni és úgy próbált meg értekezni. mivel nem nézett rám, így még kevésbé értettem mit mond, mert elmélázva, grúz akcentussal próbálkozott a magyarral, és valljuk be, ez nem ment neki.

az egész banda audival jár. érdekes, én azt hittem, hogy ezek bmw-vel járnak. ebbol is látszik az ártatlanságom, a peugeot semleges.

fasza, ahogy a billentyuzetre is csöpög, megyek gyúrok újabb orrdugót.

sokkot kaptam.
hálát adok az égnek, hogy etlunt az archív, vagy nem is tudom, most érezzem -e magam kínosan, vagy sem, de azt hiszem ezen már túl vagyok.
végül is, kedves hermes, ha már így, akkor így.

soha de soha nem fogom megérteni.
miután megbeszéltük, hogy találkozunk, nekem elment a kedvem és magamba punnyadtam (lehet olyat?) és hát hiába hívott kétszer is, nem vettem fel a telefont. na most azóta elhívott sielni, egyn napra kiugrani, de bborrisz gondoskodott róla, hogy nehogy elcsábuljak, gyártahatom az izébizékitudjamit egész nap, szóval felhívtam I-t és megmondtam, hogy nem megyek és egész elszontyolodott. öt hónap kellett és rájöttem, hogy nem is kell, mert már rajong (utálom ezt a szót) nemhiába ikreknek igaza van, ahogy jellemez engem.

paranoiám a csúcson, kisakkoztam, hogy ki ki lehet és miért, hogyan, titokban, és különben is. végre aggódom! jó!

éb úgy csinál, mintha mi se történt volna. jézusom, ezt még mindig nem birom leírni, w jól belémégette a gyomorfacsarást ezzel a mondattal. pedig már egy éve majdnem! jaj.

megtaláltam a pinkód papírját.

most jutott eszembe, hogy elköltözöm innen 31-én és a lakásba csak 15-én fogok belköltözni, akkor hol leszek két hétig? meg a bútoraim?

ültem a kávézóban és komoly képpel végigböngésztem az alapító okiratot, lakópark lévén ugye sok lakás, és igen, van aki megfelelő nemmel és születési idővel valamint négyzetméterrel rendelkezik.
azt hiszem krónikus az állapotom.

a sok stressztol kísérve odaálltam a bankomat elé és rutinos mozdulattal behelyeztem a kártyám és rutinosan kiválasztottam, hogy magyar nyelven pénzt kívánok felvenni, majd bután meredtem magam elé a következő néhány másodpercben. majd még néhányban. végül töröltem a műveletet és kénytelen voltam rájönni, hogy agyam azon kis részében, amit még nem itatott át a likvid és a pin kódomat tároltam, nos ott csak üresség van.
arra emlékszem, hogy az elso és harmadik, vagy az elso és második szorzata és abból valamit ki kell vonni és meg van a negyedik. és három páros szám és ebbol azt gondoltam, hogy ez nem lehet sok megoldás, így visszaballagtam és prímán beütlegeltem három rossz pinkódot. természetesen este. most se pénzem, se kártyám.

meg akartam nézni mikor tartsam az egyéves wazowskinapot, de elvesztek az archívok.

azon gondolkoztam, portás sokat mondó tekintetétol kísérve, hogy leadjam -e a személyim a portán, vagy hogy is kell ezt. vagy beszéljek -e inkább oroszul, fokozva a szürreális helyzetet.
kéne valami kiskönyv csajoknak ilyen esetekre.
vagy nincsenek ilyen esetek, csak én vagyok likvidagyú. ©

mindenhova rohantam, hogy mindenhonnan elkéssek és rosszalló tekintetekkel találkozzak, és mindez éb miatt, nem tudom, lehet, hogy nem kellett volna, de ez így jó, lezártam, szép kis kerek történet, jöhet a következő.


-ide megyünk ebbe a bisztóba?
-nem.

egyre lejjebb csúszom.
tulajdonképpen egy orbitális fasz vagyok, de igazából tetszett az ügy, és nem is bántam meg de aszontam soha többet nem kereshet.
értek én ám a dolgok összezagyválásához.
de hát mit is tagadjam, ez kellett nekem.
fél négykor hirtelen menekülni akartam és elfelejteni az egészet

érdekes, hogy más is állást keres, egyéb dimenziókban, talán pont jó lenne neki a kandallóbolti eladó munkahely és kapok cserébe tőle valami használható ajánlatot.

elso telefonhívást kaptam munkaügyben. kellemes férfi hang, már nem tudom ez melyik, hova mit hazudtam, ezért bölcsen hallgatok. meg is beszéljük, hogy hétfőn bemegyek, diktálja a címet, ..., könnyen meg fogom találni, a kandallóbolt. uramisten. lehet, hogy egy kandalló üzletbe jelentkeztem volna eladónak?
skizofrénségem végső bizonyítást nyer?

fura szag van a konyhában. vagy megöltem valakit, vagy nem mosogattam egy hete. bárcsak az elobbi lenne, de attól tartok nem.

hisztérika vagyok.
két sírógörcs között, amikor nagyon sajnálom magam, eszeveszett viháncolásba kezdek. talán ha valaki leöntete egy pohár vízzel plíz.

az értékbecslő nem fért be az autómba, ezért neheztelt rám, így hendikeppel kezdünk a lakás átnézésébe. később javítottam, amint kiderült, hogy a szüleimmel egy házban lakott. majd, amikor megkérdeztem, hogy mit gondol, kapok -e annyi hitelt, amennyit akarok, egy székely vicc mesélésébe kezdett és gyanusan vakargatta a szakállát. természetesen nem kapcsoltam, csak bután néztem és pislogtam.
de végül összebarátkoztunk, csak kicsit zavart, hogy hagymaszaga van.
most izgulok.

özönlenek a levelek!
mi ez?
végre postolt a csajszi is, kicsit már aggódtam.

és az értékbecslo is jön holnap!
mivel a pasi, akinél a kulcs van kórházba megy, odaadja a kulcsokat, hogy meg tudjam mutatni a csávónak a lakást, mert a kéró már üres, hogy jól felmérje. arra gondoltam, hogy csináltatok másolatot és sutyiban feljárok csak egy kicsit ott lenni. hogy érezzem, hogy hegyi lakos lettem. csak üldögélek az üres lakásban és építem az egóm.

azt is mondta, ez most jut eszembe, hogy a rinyázók több elismerésre számítatnak.
úgyhogy kicsit elméláznék azon, hogy I vajon miért nem akar velem izé, ezért szar, hogy ismerlek titeket, most hogy írjam le, hogy a képembe ne röhögjetek?

nem értem mi mire hivatkozik, na mindegy.

együtt reggeliztünk.
aszongya unalmasak a blogok, mert ki a faszt érdekel, hogy ki mikor mit reggelizett.
nem fogok kijönni sose ebbol a bloggerina megszólításból, bár cikiz vele erosen, látom, hogy zavarja, hogy találkozom velük. még mindig semmit se tudok róla. és hagyom, baszki, nem nyomozok, nem kérdezek, és tök jó.

erbi itt válaszolok neked, ne aggódj, nem kezdtem el inni, masszívan ott folytatom, ahol abbahagytam.

nem birok szabadulni ebbol a nyuszó témából, amit milesnál olvastam, eloször okádtam tole, mint általában a véleményeitol, mármint a csajokkal kapcsolatban, de ahogy belegondolok be kell látnom, hogy tök igaza van.
(generáltam neki letöltést, mert nem emlékeztem mikor olvastam. rendes csajszi vagyok, ki nem szarja le)

hitelügyintézés stagnál, a köcsög miatt.
meglesz a gyönyörű lakásom, fenn a sznobhegyen, ha beledöglök is!
elküldtem egy halom önéletrajzot, akkorákat hazudtam, hogy hihetetlen, de igazából nincs kedvem egyikhez se. (talán ezért lehet, hogy háromhoz a kísérőlevél mellé nem csatoltam a cvt..)
igazából amit szeretnék és értenék is hozzá, ahhoz nem tom hogy kezdjek.

nem bírtam tovább. shame on me.

éb lelengyelezte a blogomat. aszonta te unatkozó lengyel bloggerina, te szobieski vagymi :)
úgy kellett elmagyaráznom, hogy honnan a wazowski név.

igen. pasi a kocsi mellett a sípálya alján, pulóverben és körbe járkál. valamiért ez a jelenet maradt meg bennem. ez a tökéletes számomra.
igen, ez hiányzott, hogy a síliftbol kiszállva kivegye a lécemet
hogy a jéggé dermedt kezemet szorongassa és felmelegítse.
hogy meséljen a munkájáról meg a terveirol.
hogy büszke legyek rá.
hogy érdekelje velemi mi a helyzet.
hogy jól siel és egész nap csak úgy jó legyen együtt.
hogy a nahát, neked is ez a kedvenc számod után még mindig érdekes legyen,
hogy azután kiderüljön a barátnője otthon 4 hónapos terhes.

és végül, hogy mindezen túltegyem magam, átalakítsam a viszonyokat és kibaszott jól érezzem magam négy napig

nahát tényleg kurva jól kezdődik az év!
egyik este mind a tizenketten activityztünk nagyon mata részeg állapotban, amikor éreztem, hogy nagyon gáz lesz. elvégre mégse okádhatom össze a szálloda társalgóját. így kedvesen mosolyogtam egyet és két menet között kimenekültem a klotyóra, ahol olyan mennyiségut okádtam, hogy nem is értem honnan jött ki belőlem. visszamentem, megfejtettem két mutogatást, majd back to klotyó és hányás folytat. ezt a kört eloadtam még kétszer és nem hiába, mert nyertünk!

sieltem reggeltől estig, az én szuper carve lécemmel és nagyon fasza minden! mindenki! éljen!

kezdek rosszul lenni magamtól, de olyan jól vagyok!

mióta megvilágosodtam és nem keresem a pasit (ezért nem zakkantam meg, hogy a pasi nem pasi többé, hanem haver) hanem azért vagyok, hogy mások boldogságát elosegítsem (nem, még nem léptem be egy szektába sem) szóval azóta jól vagyok.

na és akkor még sokminden, de most beülök a kádba, elvégre fél négykor még sieltem.

határozottan kellemesen kezdtem az új évet.
nem is értem.

most pedig elmegyek sielni és minden más le van szarva.