jaj! hova lettek az ékezetek? valami ki volt írva az elején, de nem figyeltem.

hú. nem tudom, kinek hogy tetszik az új blogger, de ez a verzijá nekem nem nagyon jön be. el is felejtettem nagy hirtelenjében, hogy miről is akartam írni.
ja igen
szóval először is köszi az együttérző tageket (vagymiket)
sikerült rekordot döntenem a felesleges sorbanállásban, a polgármesteri hivatalban buzgón sorbaálltam sorszámért, sorszám után sorbaálltam másfél órát a személyicsináltatásért és nem hiába, mert előttem lett ebédszünet. a háromnegyed órát a játszótéren töltöttem magam elé meredve, majd visszamentem, sorrakerültem, és amikor már azt hittem mindenre felkészültem, kiderült, hogy a sorszámosztó hatalom nem látott el elég okmáénybélyeggel. furán mosolyogtam. sorbaálltam okmánybélyegért. sorbaálltam sorszámért. de lakcímkártyám már van, a hosszadalmas iratpótlás ezennel hivatalosan is kezdetét vette.
aztán a hitelkártyám 15ezerért akarták letiltani. erre azt mondtam, hogy akkor inkább csak megrongálódott, akkor ingyen van, de a rafkós banknénit nem tudtam átverni, csúnyán nézett és kérte. mondtam vízbe esett. így vívtunk egy darabig, majd amikor a hetedik papírt nyomtatta ki és aláiratta velem az ok megjelölése nélkül, akkor meggyőztem. ez persze nem az áginál, a saját bankfiókomban, mert ott kábé 2 perc lett volna az egész.
anyám és apám adtak 5 kilót és ettől olyan kibaszott lelkiismeretfurdalásom van, nem is tudom mi a jobb, ha adnak és szégyellem magam, vagy ha nem adnak. de ezt persze csak az álszentség mondatja velem. kibaszottul örülök.
prosac feljött ma, mert aggódott, hogy talán felkötöttem magam a bánatomban. rendes volt na, nem tudom kiforgatni.
mert ugye a mobilom még letiltva, senki nem ért el, mert a vezetékes meg nem csörög. de vettem egy állat piros telefont, a kanapéhoz nagyon megy. boááááá. nem azért vettem, hanem mert olcsó volt.
holnap reggel fél 7-re megyek sorbaállni a jogsi sorszámért, hogy sorba áéllhassak még aznap. talán kellene egy céget csinálnom, ami az embereket mentesítené a sorbanállástól.
ha nem dolgoznék kötetlen, nem tom ezt hogy vitelezném ki. hehe. ezt írás közben találtam ki. szóval hogy kivitelezném.
peszre inszomnia dúl, csúcs fél5-ig egyfolyta bambulás, majd 4 óra hullamerevség.
de hol a faszomba kell postolni? csak privjú van. na nyomok egyet, oszt ha eltűnik, nem írom be mégeccő.

ellopták a táskámat.
benne volt az összes iratom
hitelkártyám
kulcsaim
mobilom
és
520.000 Ft
ami a fogalóból nálam maradt.
már nem akarom felvágni az ereimet
lenyugodtam
próbálom megérteni és megmagyarázni miért
p nagyon rendes volt
ettől még szarabb
a szülinap jól sikerült
mostanáig beszélegettünk.
barátok.
valaki magyarázza el nekem az életet, mert kurvára nem értem.

lálálá kezemben a foglaló! igen, úgy néz ki, hogy mégiscsak eladtam a lakást, most már csak azon kell reménykednem, hogy megkapják a hitelt és akkor hááá de mennyi pénzem lesz!
persze a szomorú tényhez hozzá tartozik, hogy a majdnem az egész foglaló megy a hitel viszzafizetésére, de marad annyi, hogy vegyek autót! Sőt, ha az anyámék télleg beszállnak, az nagyon nagyon fasza lesz!
ennyit az ömlengésről. de, hogy hű maradjak önmagamhoz, p természetesen nagyon kedves volt és jófej, ezért többször sírógörcs indult a gyomromból, de félúton meggondolta. így liftezett a bömbölés egész délután bennem, és mondhatom cseppet sem volt kellemes.
sok minden kavarog bennem, most aztán jól eladtam közös életünk legutolsó darabkáját is, főleg ez villog a fejemben. hátha majd így már más lesz. nem tom.
b írt, jó hosszú levelet. végül is örülök neki. ha végiggondolom, akkor nem akarok tőle semmit. már ha éppen képes vagyok normálisan végiggondolni. ha éppen nem vagyok tompítószer hatása alatt, akkor meg vagyok sértődve.
Ja!
Csak a dokumentálás miatt, ma a metrón reggel ahogy ültem és néztem a farmeros lábamat, az villant át az agyamon, hogy milyen jól nézek ma ki. azután rögtön mi vaaaaaaaaaaan? szóval nem a rendes baszki nem is értem, hogy férek a nadrágomba effekt volt. ez tuti a Prozac, aki beszélt belőlem. Nem tom igazából ez jó -e, mi lesz ha elveszítem magam és átveszi a hatalmat a gyógyszer? hova tűnök és hogy fogok viszajönni? és ha valakinek kellek, akkor a gyógyszer énem tetszik majd neki és nem aki vagyok itt bent.
fáj a gyomrom néha.
vissza b-hez.
szóval igaza van, hogy én lelkizek ő meg dugni akar ha bebaszunk.
de.
én már asszem inkább barát szeretnék lenni vele, menni bulizni, meg közös programozni meg ilyenek. lehet, szerelmes sose is nem voltam belé. most már nem törlök vissza, de szörnyű, milyen mondatok jönnek elő belőlem.

nézni akartam a propagandát, inkább kíváncsiságból és hát bealudtam ez az igazság. fél kettőkor riadtam és sűrű káromkodások közepette konstatáltam, hogy arc nélkül maradnak. jobb is így, mert érdekesebb.

úton a tsa felé, a 105-ös buszon egy igazi szagos etnikum ült az ajtónál, ahol álltam, kezében a gyilkosság a valóságshowban című eposz, de azon egy nyelvtanfolyamokat hirdető cédula és hosszasan, elgondolkozva tanulmányozta. Ezen annyira meghatódtam, hogy könnyek szöktek a szemembe.
ebből kifolyólag gondolom, hogy meghibbanok. vagy lehet, hogy már meg is történt.

a vianban a szokásos picércsaj, a túlpörgős, és bazmeg nem csapvizet hozott? de a kaját nem rontották el csak azért távoztunk, mert zimankó volt.

persze válaszoltam b-nek, jóvan ne találkozzunk, fasza kis levelezőtársak leszünk, de akkor meg mit zagyvál arról, hogy a nő állandóan veszekszik vele. persze erre nem reagált.
kezdem magam unni.

ma délelőtt írtam neki, előtte sokáig fixáltam egy pontra. úgyis lehet mondani bandzsítottam erősen. szóval írtam és rögtön válaszolt. hát jó, most barátok vagyunk, vagyis levelezőtársak. fasza. én mindenkivel csak levelezek. nem baj, ez is jobb, mint totál semmi, végül is nekem télleg csak ez kellett, hogy lássam, hogy még mindig. na.
p-t felhívtam, hogy akkor jön -e tutira, de állati köcsög volt. aztán visszahívott és javított. ha tényleg, akkor hétfőn. este. hétkor.
addig meg izgulok, és majd utána is, amig meg nem kapom az egészet.

szenvedek a fülszöveggel. meg az elejére a dekameronból kellene egy idézetet megtalálnom, de angolul nincs meg és a neten hiába van fent, nem működik a kereső. egy kibaszott tíz sor. majd keresek valami hasonlót.

huh. megyek boxolni és utána nem tom. mindjárt vége a júniusnak is.

tegnap kaptam levelet a robbie williams inner sanctumból, hogy nyerhetek jegyet a párizsi koncertre, ha válaszolok 3 kérdésre és megadom az adataim. válaszoltam, megadtam, elküldtem. azután azért kezdtem szurkolni, nehogy menyerjem, mert aznap kell elintéznem valamit amit nem lehet máskor, szóval úgyse tudnék elmenni, és akkor megütne a guta. tehát szurkoltam és nem hiába, mert nem nyertem.
teregetés közben magamban párbeszédeltem p-vel, vagyis hát vitáztam vele, és akkor egy bugyi és egy póló között ráeszméltem, hogy fennhangon beszélek és sürgősen abbahagytam.
ezerhuszonhatodszor is elolvastam b levelét, és nem válaszoltam. eszpersze mellékesen.

ja és a dzsöndzs felhívott és kiveséztük a béla ügyet. és akkor ha már így belemelegedtünk, elmesélte, hogy arra a következtetésre jutott, hogy andriskának a híres "begörcsölt a fenekem" felkiáltása, amin éveket röhögtünk titokban, na az igazából így sok idő távlatából inkább a "lekonyult a fütyim" (ő mondta így!) problémát volt hivatott elkendőzni. azóta is fáj az állkapcsom a röhögéstől.
hát istenem. nekem a röhögéstől fáj.

amikor kiváltottam a folyadékot, mondhatnám likvidet, először az jutott az eszembe, amikor megláttam, hogy de ciki, nem is s-el írják, hanem z-vel. Szóval Prozac. de így nem tetszik, szóval "a" megmarad prosacnak.
Kellemes íze van, és elolvastam ez összes lehetséges mellékhatást, már természetesen érzékelem magamon legalább kétharmadát.
da majd milyen jó lesz nekem, vidám leszek és érthetetélenül bámulom a depiket. de ettől még messze vagyok, nem is tudom mit fogok csinálni.
VISZONT
b írt sms-t.
nem tom örüljek -e, mert így a labilis lábakon nyugvó higgadtságom egy pillanat alatt megsemmisült (persze csak attól voltam viszonylag nyugodt, hogy majd jó lesz)
szóval érdeklőtött élek -e még és, hogy írt emailt. persze bambultam magam elé, hogy most azonnal vessem magam a gép elé, vagy várjak addig amíg felkészülök arra, amit olvasni fogok.

szia [az én kis nevem]

bocs h nem valaszoltam az smsedre de a hetveget vegighanytam napszurasbol kifolyolag, azota meg epitkezem, szet van kurva az egesz lakas mert gyerekszobat kell csinalni a sufnibol, mielott megorulok es zart osztalyra visznek

talalkozni nem jo otlet mert akkor ugyis csak berugunk, azt meg mar tudjuk hova vezet :)

de levelezhetunk, ha akarsz

[itt meg az ő kis neve]

már azt se tudom örülök -e.
de azért kurvára.
bezabáltam
nem válaszolok
remélem egy kicsit azért szenved.
bemutatkozom, kibaszottgeci vagyok.

na bazmeg.
átnevezhetem magam is prosac-nak
most már ki van mondva az okos pszichológus által is, hogy depressziós vagyok
de sebaj, majd el kezdem szedni a kis cseppeket és majd jól leszek és pofán baszok mindenkit!
tényleg kíváncsi vagyok mi lesz velem, majd itt követem a metamorfózisomat.
egyébként a komjádiban voltam délután 2-ig, ott dolgoztam, eccő se fürödtem, csak a hogyan feküdjünk előnyös pózban, hogy ne látszódjon a nagy belünk technikát gyakroroltam de meguntam és utána már jó volt.

és akkor reggel megnéztem, hogy mi a helyzet és rájöttem a nagyon buta agyammal, hogy nem email cím van a másodiknál, hanem blogcím és akkor megnéztem és megtaláltam magam. és elpirultam.
fura. tök új és szokatlan. és valahol szétesek teljesen. na jó, ez tök értelmetlen, nem birom leírni.
holnap megyek pszichiáterhez, mert a babi már nem bírja a kirohanásaimat. hát valahogy kurvára nem birom magam elképzelni, hogy ott ülök (fekszem?) és előadom a problémáimat. az jutott eszembe, hogy kinyomtatom ezt és elküldöm a dokinak és a gyógyszert meg adja fel postán.
uramisten, hogy idáig eljutok!
szőke leszek és antidepresszáns függő
egy Prosac klón (mostan a főnökömre gondolok)

jó kis üvöltözés zajlott prosac és köztem pénteken, mután totál lerohadt a kurva autó aminek az aksiját feltöltettem, és az ő expasija felhívta és valami lezárásról beszélt és én voltam a közelben, így engem kezdett el basztatni. amint lehet keresek valami munkát nem birom ezt az antidepresszánsok által biztosított magabiztosságot benne. Meg állandóan azt vágja a fejemhez, hogy bármit is gondolok, az ő pénze. ami ugye igaz, de így nehéz kreatívkodni. bár amint azt megtudtam nem is csinálok semmit, csak lebonyolítok, mivel a hirdetések valószínű megtalálnának autómatikusan is.
és akkor ez csak a kezdet volt, mert összevesztem anyámékkal is, szokás szerint követve a forgatókönyvet, mi szerint anyám addig provokál, amig bőgni nem kezdek, vagy üvölteni, akkor kihívja apámat aki azt hajtogatja, hogy ő nem ilyen meg olyan, ha anyám bármilyen is. fasza.
iparművészeti múzeum meg mozi ma.
tegnap jól bebaszva mégis küldtem b-nek egy sms-t, hogy most tényleg szükségem lenne rá (mint barát, csak ezt elfelejtettem leírni) de persze nem válaszolt. le. se. szar. bár a szóval azután felpakoltam a kis anyagot és kiültem aLF térre dolgozni. később megjött a dzsöndzs, a babi meg a béla és valami biciklis srác is később és akkor már jobban voltam. átmentünk a renegade megnyitójára a Margitszigetre, lehet, hogy jó hely, de elég redva emberek jelentek meg.
ja és a kiscsávó írt, hogy találkozzunk szombaton, de épp kibőgött szemmel vedeltem p kurva drága borát üvegből. szóval nem voltam a topon.
holnap megyek fodrász és ha még mindig kitartok, akkor szőke leszek életemben először. hát nem tom. végül is Madonna is jobb szőkén. bár ez elég gyenge érv.

kaptam egy emailt, valami szinposzist küldött el valaki, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a neve első ránézésre b nevének tűnt. nagyot nyeltem, egy pillanatig elállt a légzésem. persze nem ő. meghibbanok teljesen.
ma a kolleganőm azt kérdezte, hogy boxmeccsen voltam -e netán. mondtam, hogy nem, miért, mire azt bírta válaszolni, hogy mert úgy nézek ki, mint akinek behúztak egyet. Ennyit a reggeli másfél órás karikásszem eltüntető akciómról.
alvásmentesség a csúcson, hajnali fél hármas körömvágás, bambulással egybekötve, hogy vajon a szemben lévő házban ég -e valahol a villany.

na jó törlök rendesen, miért írnék én p-ről ennyit.

Prosac küldött este egy smst, hogy mi van a szerkesztéssel, tegnapelőttre ígértem. nem mintha egész nap a kibaszott autójának a lemerült aksija miatt rohangáltam volna és mintha egész nap a hirdetésekkel szívnék. ugyan. de mondogatom magamban, hogy kötetlen munkaidő sokminent megér.

basszameg basszameg basszameg

találkoztam Szépfiúval, a zenésszel. teljesen lehetetlen helyeken birok vele összeakadani, a többiek, akik vele voltak, aszitték rajongok. hehe.
inszomnia ismét előtérben, fél 2-kor hajnalban megtekintettem az - vagy fél 3-kor? - HBO-n egy Christopher Lambert filmet. végignéztem, kakaót csináltam, jéghideget és a turbósítóval felturbóztam. Utána hosszasan meredtem magam elé. forgolódtam, amíg a lepedő teljesen gombóccá nem gyűrődött. ez az egy nem gumis lepedőm van, tudom mikor kell feltenni.
Winch megkérdezte mire kellenek az adatai, mit vesz éppen hitelre. hát egy kicsit se bírtam röhögni.

Asszem, ha megtudnám, hogy egy ismerősöm is olvas, áttenném magam valami olvashatatlan helyre. ez csak onnan jutott eszembe, hogy tegnap visszafejtegettem magamban, hogy ki ki ismerhet és elég belterjesnek tűnik. nem tom ez jó -e vajon. ezen biztos átesik mindenki eccő. én most.

rohadok.
persze a meleg miatt.
b csak minden 5 percben jut eszembe, de már csak dacból szerintem, mert nem lehet változtatni rajta, ez az én bajom, hogy nem úgy van, ahogy akarom, a hoki is megmondta.
Nem vagyok kész a cuccal, ez nagyon nagy gáz lesz, de ma az ügyvéddel találkoztam, aki kifogássl élt a nevemben. Szimpatikus fickó, kábé velem na jó kicsit fiatalabb. Nem haragudtam meg rá, amiért nem akart rögtön felszedni. Beestem az irodájába és hosszú, végeláthatatlan izzadásba kezdtem. Fél óra alatt regenerálódtam. amíg a helyszínrajzot rajzoltam, kis helyes nyiomokat hagytam a papiron.
Este hazafelé a buszmegállóban egy srác olyan aranyosan mosolygott és tőlem szokatlan módon visszamosolyogtam rá és akkor a buszon mellém állt, és nem tom mi történt velem, még mindig csak mosolyogtam és a Blahán egymással szemben álltunk a villamosmegállóban - ó milyen megható, romantikus történet - és megjött a villamosa, az övé, és hátrafordultam és ott volt és átjött az én oldalamra és ÉS MEGKÉRDEZTE MILYEN GYAKRAN JÁRNAK A VILLAMOSOK! ÁÁÁ! kicsit fura képet vágtam, de beszédbe elegyedtünk és a végén megadtam a számom, mert szimpi volt. és baszki 5 perc múlva küldött egy sms-t.
na sebaj, azé jövő héten találkozom vele. (ha még aktuálisch lesz)
produkálok én is nyálakat.

nem birom. valaki tudassa vele, hogy depressziós, visszamaradott, érzelmileg abszolut éretlen és infantilis lelkem szép lassan elrohad nélküle.
pénteken egy hónapja.
olyan erővel tört rám a hiánya, hogy nem birom feldolgozni.
csak törlök és törlök.
elvették a játékomat.

tegnap minden esélyt megadtunk a sorsnak, hogy a megfelelő pasival összeakadjunk. lisztferenc téren kezdtünk, azután rác-rom, és tovább rio-zp-hajó. A rácban most a molnárpétert láttam, természetesen b mutatott be neki annak idején. de b nem volt ott. a folyó bortól viszont elég tisztességesen bebasztam és a dolgomat nehezítette a már felvázolt nadrág, a vizenyős. így faltól falig közlekedtem és vártam, hogy száradjak, ami 100%-os páratartalomnál azért nem könnyű. de jó volt minden, még Laci is, a Kulti csaposa, aki közölte, hogy miattam érdemes heteronak maradnia. ennyi elég volt nekem, attól fogva jól éreztem magam. és még mondott mindenféle szépeket és tényleg ennyi kell a hülye fejemnek, attól eltekintve, hogy mozdulatlan állapotban is ömlik rólam a víz, kifejezetten jól vagyok!
b2 elküldte a cikkét és érdekes, új arcát ismertem meg, ő egy precíz ember. nahát.

tényleg nem avagyok normális rákerestem b-re különböző mondatokban, mint pl szeretem b-t, gyűlölöm b-t. satöbbi. minden morzsát felcsipegetek. Megértem lassan, hogy miért tart tőlem.
megyek ebédelni.

Nem hiszem el! A rendőrségtől megjött a határozat, megbüntettek 20.000 fornitra! Indoklásként közölték, hogy a nekem jobbról érkező autónak elsőbbséget kellett volna adnom. DE HÁT BASZKI! ÉN JÖTTEM JOBBRÓL! A kibaszottul unatkozó rendőrnő egészen csekély mértéktű figyelmét ez úgy látszik elkerülte. És még le is írta, hogy a jobbról. a sz út felől értkező szgk. Pedig a szimpatikus szgk nem sz út felől, hanem felé tartott. Et hihhetetlen. Eszkész.

Tegnap babival végül otthon maradtunk és a gyerekkorunkon röhögcséltünk, álatlnos óta vagyunk barátnők.Ott aludt, csak reggel 7kor kelt. Nem tom ma mit csináljak, asszem valahol nagyon bebaszok.

Vár rám 200 oldal holnap estig és nem birom csinálni.

a bogarat elég érdekesen tudom vezetni. beülök, beindítom, mint aki rutinos bogárvezető, csak amikor végre betuszkolom egyesbe és merész gázfröccsel nekiindulok, akkor az ülés önálló életre kel és hátrarepül, minek következtében a lábam leesik a gázról, kuplungról, mindenről. autó lefullad, az ülést visszahúzom megszokott pozíciójába és kezdem a rutinfeladatot elölről. Ezt minden piros lámpánál előadva érthető, hogy miért tartott a mindössze 10 perces út félóráig.
Egyelőre tartom magam ahhoz, hogy még így is jobb, mint gyalog, nem baszik ki velem.
Mindenkinek a C3-ról mesélek, úgy csinálok, mintha télleg vennék.
egyébként prosac adta oda az autót, hogy használjam. ( a-t átneveztem, mert félreérthető, pláne, hogy nem vagyok hajlandó nagy betűvel írni) persze a szívbéli jóságot, mint olyat el is felejthetjük alapfelállásban, azért használom, hogy ne merüljön le az aksi, és ne rohadjon le. Persze agyamba rágva, hogy minden felelősség az enyém.
Nem baj, ez is valami.

Éjszaka álmomban mentem valahova és akkor egyszercsak a fogaim elkezdtek mozogni és recsegni a szájamban és éreztem, ahogy lassan mozgatom a nyelvemmel őket, nagy reccsenéssel kiesnek és gyűlnek a számban. nem volt vér, csak hallottam a reccsenéseket és kétségbeesetten tartottam a nyelvemmel, de a fogaim egyre csak lazultak és estek ki. a legszarabbak a hátsó örlőfogaim voltak, éreztem, hogy csak egy kis húscafat tartja és a gyökerek szakadnak ki az ínyemből.
és akkor, ott az álomban eszembe jutott a nagy pánik közepette, hogy már egyszer volt ilyen - mert tényleg álmodtam egyszer ilyet - és, hogy semmi gáz, majd felébredek és a fogaim a helyükön lesznek.
és valóban ott voltak.
nagyon
nagyon
szar
érzés.
persze még a múltkor utánanéztem a szakirodalomban (álmoskönyv, mi más) és azt volt benne, hogy elpatkolok.
príma

ELADTAM A KOCSIT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
igen!
pasi jött, nézett, aláírtunk, fizetett és távozott!
ennyi!
cash!
Az előbb felhívott és beszartam, hogy vissza akarja csinálni. El se hiszem még.
Baszki ennyi pénz!

Megjött a képeslap Kuwaitból, felhívtam p-t, és mondtam neki, hogy vigyen el oda, ki akarok feküdni a tengerpartra. khm. izé. Csúnyán röhögött, de szépítettem, hogy úgy gondoltam, hogy olajba mártóznék és a homokba akarok feküdni természetesen. a faszom se gondolt bele, hogy ott nincs is tenger. na mindegy.

lehallgatják a telefonját, itt közlöm, hogy nekem már semmi közöm nincsen hozzá.

megint földhivatal. rájöttem, hogy a rossz kedvemet a frusztráltság okozza, a frusztráltságot pedig az, hogy úgy érzem nem felelek meg magamnak. Nem jegyezték be a tulajdonjogot. nem is az enyém. faszán fogom eladni. p viszonylag normális volt, aszonta hazajön. hát ajánlom is neki. én is rendes voltam, nem üvöltöztem.
eladom az autót is
a bútorokat is
mident
egy melodrámában a pénzt utazásra költöm, majd felvágom az ereimet
romána regény szerint összejövök a rózsaszínen kéklő ég alatt a kulcsmásolóval és forrón egymáséi leszünk
vágyaim szerint megveszem azt a lakást, a C3-mat és összejövök az építésszel
a valóság valahol nagyon messze lesz etttől és baromi unalmas lesz.
erre majd visszatérek

ja igen és még az volt nagyon furcsa, hogy a fickó, kivel kapolcson, filmszemlén, rácban, egyéb szokatlan helyeken összefutok, most hihetetetlen módon a földhivatalban is felbukkant. Most is kedvesen köszöntünk egymásnak, sőt, megkérdezte, miért nem ülök le. Legközelebb megkérdezem mi lehet, ami miatt összefutunk mindig.

Egyedül blogja. Beleolvasgattam és ugyanúgy februárban kezdte írni és szenved egy pasi miatt (jó én éppen kettő között vergődtem, de végeredmény szempontjából tök mindegy) és hú de fura volt.
persze b-nek könnyű, hogy tartsunk szünetet, ő nem olvas engem naponta, nem hívják fel a figyelmét a cikkeimre és nem hivatkoznak rám mindenhol. Én meg mindenhol csak őt látom, ez már kibaszás. Persze tartom magam ahhoz, hogy nem kell, csak hiányzik.
Az építész srác. Na az igen. Az egy jó pasi.
A sors akaratából meglett a száma is. Ha most még a régi énem lennék, akkor rámozdulnék ezerrel, mert hogy ez jel meg minden. most már leszarok mindent, de azért érdekes, hogy szegény ingatlanközvetítő csávó kórházba került, kiesett a forgalomból és ezért megadta a számát meg a nevét (mert zavaromban még azt is elfelejtettem, annyira jó pasi volt) és most itt nézegetem a nevét, mert szép neve van és nem merem felhívni, pedig ha nem hívom, sose lesz lakásom.

ja igen, a faszi a 18 éves kisfiának akart autót venni és a kisköcsög meg lefikázta. Újabb hibára nem derült fény.

valami konzisztencia hiba jutott a gépbe. ezzel fenyegetett és, hogy ajánlatos megvárni, míg kijavítja magát.
Ezt olvastam vörös fejjel, mert voltam Atinál és valószínű nem vagyok normális, most csak még rosszabbul vagyok.

Jön valami faszi megnézni a kocsit, második kör, most nem öntök semmit sehova és minden szint a helyén van. Kíváncsi vagyok ez most mit fedez fel. Ha minden vevő észrevesz valamit és én azt megcsináltatom, akkor a végére teljesen jó autóm lesz és el se adom.
DE ELADOM.
C3!
valaki vegyen nekem egy C3-mat!!!!!
Kék belsővel, sx jó lesz
köszike
és még szeretnék egy pasit.
bármilyen meglepő.

na jó, negyedre jön, elindulok

érdekes, nem tok postolni. elveszett, amit írtam.
szóval
.... nem tudom, nekem nincs mikrom, de valahogy nem is szeretem. ez a kajalelek dolog olyan lehet, mint a homeopatia...
ezt b2 írta. ha sokáig gondolkozom, leszokom a kajálásról.

kurvára fájnak a nyirokcsomóim (uáááá micsoda undorító szó)

egyszerűen nem értem, hogy miért mindig az a célravezető, ha a tök hülye nőt játszom. Reggel a Földhivatalba már úgy mentem, hogy mindenről másolatot csináltam, fel voltam vértezve az összes lehetséges jogszabállyal és mégis, amikor a nagyhatalmú - egyébként kedves - ügyintéző talált valami kifogást, akkor bebandzsítottam és kétségbeesetten néztem és akkor képes volt segíteni.
Mindegy, holnapra meglesz.

A szép és nőies nadrágom, ami ma rajtam van légies és könnyed anyagú éppen ezért meglátszik rajta minden. Az izzadás nemkülönben. Hosszas autóban való ülés következtében pedig úgy nézek ki benne folyamatosan, mint aki behugyozott. Tuti pasi tervezte.